A természet folyamatai alapvetően egyensúlyra törekednek, az ember alkotta eszközök pedig az egyensúlyi helyzet „kibillentésén” alapulnak. Pl.: elektromos energia termelése, belsőégésű motor >>> közlekedés.  Igazán a természetben harmóniában működni képes építőanyagot is úgy lehet létrehozni, ha megértjük az egyensúly állapotait és nem legyőzni , nem megváltoztatni akarjuk azt.

A világunkra jellemző a kettősség, melynek során  csak az összeillő dolgok tudnak helyesen egyensúlyban működni. A kenderbeton esetén is meg kellett keresnünk az összeillő alkotókat, melyek egyensúlyban tudnak lenni.

A kenderházak tekintetében ez két fő Achilles sarokpontot jelent, aminek a megoldása nem megy egyensúlyi állapotok figyelmen kívül hagyásával:

1. Az egyik a kötőanyag kérdése:

Hogyan lesz a kenderpozdorjából + kötőanyag és víz keverékéből, homogén szerkezetben, teljes keresztmetszetében átkötni képes kenderbeton? 
A kérdést úgy is fel lehetne tenni, miért is akarna a kenderpozdorja egyáltalán kenderbeton lenni?

Kötésgátló?

A kenderpozdorja vizes oldata kötésgátló hatású. Ebből kifolyólag a kenderpozdorja roncsolja a kötéseket függetlenül attól, hogy mész alapú (mészhidrát) által CO₂-ra történő kötésről, vagy hidraulikus kötésről (víz alatt történő kötés) van-e szó.

Akkor rakjunk bele cementet!

Szokták menekülő útként alkalmazni a cementet, hátha az megoldás lehet, de sajnos a rossz hír, hogy kísérleteink alapján a legerősebb kötésű cementek kötéseit is roncsolta a kenderpozdorja vizes oldata. Tehát így sem jöhet létre a homogén, teljes keresztmetszetű kötés a kenderbetonban.

A feladat nem is olyan egyszerű, erről részletesebben írunk a kötőanyag menüpontban >>>

2. A másik a pára egyensúly kérdései:

Milyen feltételek mellett lehet létrehozni úgy egy kenderházat, hogy az összes előnyös tulajdonsága az építtető részére használható legyen?

Erről a témáról részletesebben írunk a rétegrend jelentősége menüpontban >>>